A Nap intenzív aktivitása csúcspontjához ér, s ez komoly problémákat idézhet elő

A Nap elérte a szoláris maximumot, ami az űridőjárás potenciálisan heves eseményeit vetíti előre – jelentették be a szakértők, akik a következő időszak változásaira figyelmeztetnek. A csillag 11 éves ciklusának csúcsán jelentős mágneses aktivitás tapasztalható, amint azt a NASA, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA), valamint a Solar Cycle Prediction Panel múlt heti sajtótájékoztatóján ismertették.

Pólusváltás és napfoltok

Ahogy a szoláris ciklus eléri a maximumot, a Nap pólusai minden 11 éves ciklus közepén megfordulnak. Ez a mágneses fordulat viharos időszakot idéz elő a Nap felszínén, ami többek között napfoltok kialakulásához vezet. Ezek a hűvösebb területek a mágneses mezők intenzív összesűrűsödéséből fakadnak, és sötét pontokként válnak láthatóvá a Nap felszínén.

„A szoláris maximum alatt a napfoltok száma, és ezzel együtt a Nap aktivitása is növekszik” – magyarázta Jamie Favors, a NASA Űridőjárási Programjának igazgatója. „Ez az aktivitás izgalmas lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerjük legközelebbi csillagunkat, de egyúttal kézzelfogható hatással van a Földre és a Naprendszer egészére is.”

Az elmúlt időszakban fokozott naptevékenység volt jellemző

A Nap hatása kiemelkedő szerepet játszik az űridőjárásban, ami az űrben lévő műholdakra és űrhajósokra, a Föld áramhálózataira, valamint a kommunikációs rendszerekre is jelentős hatással lehet. Az elmúlt hónapokban jelentős naptevékenységi növekedést figyeltek meg, amely látványos sarki fényeket eredményezett a Földön, ám kedvezőtlen hatásokat is hozott a műholdak és más infrastruktúra számára.

A naptevékenység kérdése májusban vált különösen aktuálissá. Ekkor hatalmas napkitörések és koronakidobódások történtek a Nap felszínéről, amelyek töltött részecskéket és mágneses mezőket juttattak az űrbe, és ezzel az elmúlt két évtized legerősebb geomágneses viharát idézték elő a Földön. A tudósok szerint az ekkor tapasztalt sarki fények a legerősebbek lehettek az elmúlt fél évezredben.

„A 25. szoláris ciklus napfoltaktivitása kissé meghaladta a várakozásokat” – mondta Lisa Upton, a Solar Cycle Prediction Panel társelnöke és a Southwest Research Institute vezető tudósa. „Noha láttunk néhány nagy vihart, ezek nem voltak nagyobbak, mint amit a ciklus maximuma során elvárhatunk.”

Az elkövetkező időszakban változékony űridőjárás várható

Miközben a Nap előtt még egy évnyi potenciális viharos időszak áll, elképzelhető, hogy a ciklus legintenzívebb szakasza már elmúlt. Az aktivitási csúcs valódi megállapítása több hónapot vett igénybe, mivel a pontos azonosításhoz szükség volt egy állandó csökkenő trend megfigyelésére. Az elmúlt két évben a tudósok különös figyelemmel kísérték a naptevékenységet, hogy az ilyen csúcspontokat izolálják.

A NASA, a NOAA és a Solar Cycle Prediction Panel 1989 óta szorosan követi nyomon ezeket a ciklusokat, munkájuk pedig több évszázadnyi csillagászati kutatáson alapul. Galilei 1610-es napfoltmegfigyelése óta a tudósok számos, eltérő hosszúságú és intenzitású ciklust dokumentáltak. Napjainkban a műholdas kommunikációra való növekvő támaszkodás, valamint az elektromos hálózatokra nehezedő fokozott igény miatt különösen fontos, hogy megértsük az űridőjárás veszélyeit, és kidolgozzuk a biztonságos megoldásokat az ebből adódó problémák kezelésére.

Mit tehet az emberiség az űridőjárás veszélyei ellen?

Az űridőjárás hatása különösen az űrben lévő műholdakra és a földi technológiákra veszélyes. A napkitörések során felszabaduló töltött részecskék és mágneses mezők megzavarhatják a műholdakat, amelyekre egyre több szektor támaszkodik, legyen szó GPS-ről, távközlésről vagy időjárás-előrejelzésről. Az erős geomágneses viharok pedig földi áramellátási rendszereket is túlterhelhetnek, növelve a nagy áramkimaradások kockázatát. A kutatók ezért aktívan keresik a megoldásokat, hogy jobban felkészülhessünk ezekre az eseményekre, például a korai előrejelzések pontosításával.

Bár teljes mértékben megakadályozni a napkitörések hatását nem lehet, van néhány gyakorlati lépés, amelyet a tudományos közösség és az infrastruktúrák fenntartói megtehetnek:

• Korai figyelmeztetés és reakcióidő: Az egyik legfontosabb lépés a naptevékenység korai észlelése. Amikor egy nagyobb napkitörés előre jelezhető, figyelmeztethetik a légitársaságokat, űrhajósokat és a műholdak irányítóit, hogy minimalizálják az expozíciót. Például a műholdakat a védettebb alacsonyabb pályákra lehet állítani, vagy akár kikapcsolni az érzékeny rendszereiket, amíg a vihar el nem vonul.
• Védelmi intézkedések az áramhálózatokban: Az elektromos hálózatok sérülékenysége kiemelt kockázat. Nagy geomágneses viharok túlterhelhetik a rendszereket, és akár globális áramkimaradásokat is okozhatnak. Ezt csökkenthetik például olyan transzformátorok használatával, amelyek jobban ellenállnak a nagyobb áramingadozásoknak, és gyors lekapcsolási mechanizmusokat alkalmazhatnak, hogy megelőzzék a túlhevülést és a károkat.
• Technológiai fejlesztések: A kutatók folyamatosan dolgoznak olyan technológiai újításokon, amelyek növelhetik az eszközök védettségét. Ilyenek például a napviharokkal szemben ellenállóbb elektronikák fejlesztése és a földi infrastruktúrák jobb földelése. A tudományos kutatás ebben kulcsfontosságú szerepet játszik, hiszen minél jobban megértjük az űridőjárás természetét, annál felkészültebben kezelhetjük a következményeit.

Összességében tehát teljes védelmet nem lehet elérni, de az előrejelzések és a megelőző intézkedések jelentősen csökkenthetik az űridőjárás hatásait, és biztosíthatják, hogy az ilyen események ne idézzenek elő komoly fennakadásokat.

Megjelent a BitcoinBázis oldalon.